Chapter 12 - Pain

*Olivia szemszöge*
[---]
A reptéren voltam, Ness-sel és Perrie-vel.Elkísértek, mert elakartak búcsúzni tőlem.
Örültem nekik, tényleg.De reméltem, hogy azért Niall-el nem vesztünk össze annyira és kijön, de hát nem...
-Ne törődj vele!- ölelt át Pezz.
-Bár olyan könnyű lenne...- sóhajtottam fel.
-Ne így menj el.- szólt rám Ness.- Gondolj a lehetőségekbe!New York-ba mész!- biztatott.
-Jó, tudom...Csak azért még is jól esne...
-Elhiszem.- értettek egyet velem.
-Körbe néztem, de nem láttam sehol.- ért vissza Harry.- Sajnálom Livi.- hajtotta le a fejet.
-Semmi baj Harry.Köszönöm.- mosolyogtam.
Ezután a hangosbemondó mondott valamit.
-Szerintem ez nekem szólt.- mondtam, majd felkaptam a bőröndöm.
-Hiányozni fogsz!- ölelt át Pezz.
-Minden nap hívj!- parancsolt rám Ness, majd megölelt.
-Értettem.- mosolyogtam rá, majd Harry-hez fordultam, de Ness-t néztem.Mosolyogva bólintott, majd megöleltem Harry-t is.
-Sziasztok!- mondtam, majd elindultam az ajtó fele.Még utoljára visszanéztem, de sehol se láttam Niall-t.
Tényleg el akar felejteni.Előrenéztem, majd odaértem a hapsihoz és odaadtam a jegyem.
-Olivia!- hallottam meg a nevem.Hirtelen hátra kaptam a fejem és Ness-t és Pezz-t láttam meg, hogy egy irányba mutattak.Elmosolyodtam mikor megláttam Niall-t.Mikor észrevette, hogy hol állok felém rohant.
Szorosan átölelt, mikor elért hozzám.A bőröndöm kiesett a kezemből és átkaroltam.
-Azt hittem el se jössz.- szipogtam, mert a sírás határán voltam.
-Eredetileg nem akartam, mert azt kérted felejtselek el.- engedett el, majd rám nézett.- De aztán rájöttem, hogy nem érdekel mit mondasz, muszáj, hogy legalább utoljára lássalak.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Ne kérdezgess folyton!- fogta meg az arcom.
-Niall, ne.- ráztam a fejem.
-Miért?Ezt akarod, nem?- értetlenkedett, de a keze még mindig az arcomat fogta, közben közelebb hajolt hozzám.
-Me-me...- dadogtam, mikor elég közel volt, becsuktam a szemem.- Menyasszonyod van.- suttogtam, majd leheletét éreztem.
-Most nem érdekel.- mondta.
-De engem igen.- suttogtam, majd nagy lélegzetet véve eltoltam.- Sajnálom.- néztem rá.- Szia.- mondtam, majd rohantam a repülőhöz.
Fájt, hogy nem tettem meg.Fájt, hogy ellent kellett mondanom, de így a helyes.Fájdalom lesz mindig mikor vissza gondolok erre a napra...
*Niall szemszöge*
-Szia...- suttogtam, majd zsebre tettem a kezem.
Nem értettem semmit.Itt voltam.Ezt akarta, nem?Miért nem akart megcsókolni?Egyáltalán ÉN miért akartam megcsókolni?
Ebbe belegondolva, rossz érzés fogott el.Nem érdekelt semmi, ezért haza indultam.Minél előbb otthon akartam lenni.
[---]
Beléptem a ház ajtaján, majd letettem a cuccaimat az asztalra, majd felmentem az emeletre, hogy a fürdőszobába menjek.
-Szia.- köszöntöm Bess-nek, aki épp most lépett ki a hálóból.
-Merre voltál?- kérdezte komásan, majd ásított egy nagyot.
-A reptéren.Elbúcsúztam Livi-től.- válaszoltam, majd bementem az fürdőbe.
Beálltam a tükör elé, majd szembe néztem magammal.
Szemezésemet saját magammal két kar a derekamon és egy arc zavarta meg a vállamon.
-Minden rendben?- érdeklődött.
Bessie, sose volt féltékeny Olivia-ra, mert tudta, illetve tudja, hogy csak barátok vagyunk.Semmi több.Legalább is én azt hittem.Múlt hét óta már semmiben sem hiszek.
-Persze.- adtam választ, majd megnyitottam a csapot és megmostam az arcom.- Csak fáradt vagyok.- sóhajtottam.
-Biztos?- kérdezte.Bólintottam.- Jó, akkor magadra hagylak.Felöltözöm.- csókolt meg, majd kiment az ajtón.
Visszanéztem a tükörbe, majd megigazítottam a hajam.
Pár perc múlva bementem a szobába.Bess épp az ablakon nézett ki.
Halkan mögé sétáltam, majd átkaroltam.
-Sokkal jobb a hajad, ha ki van engedve.- suttogtam, majd arcon pusziltam.
-Én annyira nem szeretem.- fordult felém.Rám mosolygott.
-Jó te tudod...- sóhajtottam.- Kimegyünk?- kérdezte, majd bólintott.Csendesen kinyitottam az erkély ajtaját, majd kiléptünk a korláthoz.
-Reggeli napfény.- vett egy mély levegőt, majd felnevetett.Haját kicsit elkapta a szél, mire a nap is ránk sütött.- Mi az?- nézett rám értetlenül.
-Semmi.- ráztam a fejem.- Csak gyönyörű vagy.- mosolyogtam.Megfogta az arcom, majd megcsókolt.
-Köszönöm.- mosolygott.