Chapter 11 - Decision

-Miért nem mondtad soha?- kérdezte halkan.- Miért hagytad, hogy összetörjelek?!- kiabált rám.- Akkor egy idióta vagy!
Szavai, apró, üvegszilánkokként hatoltak mélyen a szívembe.Szokott sértegetni, de csak hülyeségből, de tudom, hogy most nem...
Fájt az amit mondott...Fájt ahogy mondta...
-Olivia.- rázta meg a fejét.- Annyira sajnálom.- tért vissza normális hangnemébe, majd megtörölte az arcát.- De nem tudod mekkora fájdalom nekem, hogy ezt csak most tudom meg!
-Neked fájdalom?!- értetlenkedtem.- Akkor nekem?- kiabáltam.- Azt látnom, hogy te más lánnyal vagy boldog, az, hogy én ezt még mosolyogva viselem el, meg amikor azt mondod a szemem láttára és a fülem hallatára, hogy mennyire szereted?Még van képed azt mondani, hogy neked fáj?!
Egy pillanatra még a szemembe nézett, majd lehajtotta a fejét.
-Csak...- motyogtam, majd vettem egy mély levegőt.- Csak felejtsük el ezt az egészet.Mintha meg se történt volna.- sóhajtottam fel.-
-De igen is megtörtént!- szólalt fel, majd hirtelen neki lökött a falnak.- Olivia, ezt nem lehet elfelejteni.- rázta a fejét, majd a szemembe nézett.- Nem is akarom elfelejteni.
-Tessék?- kaptam fel jelképesen a fejem.
-Livi, nem akarom azt mondani, hogy most meg fog változni minden, de én is...valamilyen...szinten...- csukta be a szemét.- Szeretlek.- suttogta.- De nem tehetem meg ezt  Bessie-vel.- rázta a fejét.Elvette a kezét a mellkasomról, ezzel elengedve.
-Nem értelek.
-Szeretlek, de úgy érzem, hogy ez csak egy kis fellángolás és számomra Bessie az igazi.- nézett a szemembe.- Kérlek, Olivia.- suttogta.- Ne kérd, hogy válasszak kettőtök közt.- tette az egyik kezét az arcomra.- Mert akkor őt választom.
-Nem kértem és nem is kérem.- vettem le a kezét az arcomról.- De valamit igen.- sóhajtottam fel.- Kérlek, kérlek...kérlek.- néztem újra a szemébe.- Próbálj meg elfelejteni.
-Hogy mondod?- kérdezte úgy, mintha nem fogta volna fel mit mondtam.- Felejtselek el?- értetlenkedett.
-Niall, nem akartam már most elmondani, de...- sóhajtottam fel.- Elköltözök.
-Hogy mi?- szaladt fel egy oktávval a hangja.- Mégis...- köszörülte meg a torkát.- Mégis mikor költözöl?- kérdezte.- És hova?
-New York-ba.- válaszoltam.- A jövőhéten már ott kell lennem.
-Minek?- értetlenkedett.
-Kaptunk a bandával egy lemez szerződést.
-Ne-nem.- rázta a fejét.- Nem mehetsz el!
-Niall ez nem az én döntésem!
-De igen!Szükségem van rád!
-Ez van.
Nem tudtam többet mondani.
Úgy látszik meglepte a válaszom, mert értetlen lett a tekintete.
-Ez van?- szólalt meg.- Te megőrültél?
-Így legalább együtt lehetsz gond nélkül Bessie-vel.- adtam választ.- Házasodjatok össze, szüljön neked gyerekeket, öregedjetek meg együtt!- keltem ki magamból.- Én most elmegyek!- szaladtam ki a szobából.A lépcső alján voltam mikor rájöttem, hogy ez az én házam.- Itt lakom.- fordultam meg.
-Akkor majd én megyek el.- pillantott rám, majd kirohant az ajtón.
Nekidőltem a bárpultnak, majd lassan lecsúsztam ülőhelyzetbe.
Felnéztem a plafonra, majd sírni kezdtem.
*Ness szemszöge*
-Mit mondtál Olivia-nak?- nyomtam neki a falnak idegességemben.
-Ness, rohadt erős vagy!- fulladozott, mire erősebben nyomtam.- Se-se-semmit.- dadogta.
-Ne hazudj Horan!- kiabáltam.- Semmi baja nem volt, addig amíg reggel meg nem látogattad!- amint kimondtam, mint villámcsapás csapott belém a felismerés...- Ha összetörted a szívét, én kibelezlek!
-Nem csináltam semmit.- kezdett el lihegni, majd sikerült eltolnia.- Ő mondta, hogy felejtsem el.- nyögte ki.
-Akkor miért sírt?- keltem ki magamból.Nem vagyok ilyen forrófejű, de ha a barátaimat bántják akkor ölök.
-Azért, mert...- vett egy mély levegőt.- Elmondta, hogy szeret, közöltem vele, hogy én is érzek valamit, de számomra Bessie az igazi.
-Hogy mi?- löktem megint neki a falnak.- Ez a legrosszabb dolog amit valaha mondhatsz egy lánynak!
-Had...fejezzem...be.- kérlelt.
Felsóhajtottam és elengedtem.
-Először is egy az én házam, kezelj férfiként!- förmedt rám.
-Hogy mondod?- ropogtattam meg az ujjaim.
-Oké, oké...- ijedt meg egy pillanatra.- Livi, kérte, hogy felejtsem el, mert elköltözik.
-Niall nyögd már ki!- szóltam rá mikor elhallgatott.
-Veszekedtünk és eljöttem.- folytatta.
-Niall, megjöttem!- hallottuk meg Bess csilingelő hangját.
-Az emeleten vagyok.- szólt vissza.- Ness, menj el.- nézett rám.
-Szia...sztok.- nézett ránk értetlenül.
-Ezt még nem fejeztük be!- förmedtem rá Niall-re, majd lerohantam a lépcsőn.
-Ness, mit akarsz tenni?- jött utánam.
-Segítek összepakolni Olivia-nak.- vigyorogtam rá gúnyosan, majd kirohantam az ajtón.